1. Bevezetés
Az elmúlt évtizedekben a kereskedelmi választottbíráskodás világszerte egyre népszerűbb jogvitarendezési eszközzé vált. Bár a választottbírósági ítéleteket jellemzően abban az országban hajtják végre, ahol meghozták őket, bizonyos esetekben – például ha az adós vagyona külföldön található – a végrehajtást egy másik országban, sőt akár több országban is szükséges lehet kezdeményezni.
Ez a kérdés ügyfeleink számára mindkét oldalról kiemelt jelentőségű: akár egy ítélet végrehajtását kívánják elérni, akár velük szemben indult végrehajtási eljárás, elengedhetetlen tisztában lenni azzal, hogyan kezelik ezt a folyamatot a magyar bíróságok a gyakorlatban, mikor érdemes a végrehajtást kezdeményezni, és milyen lehetőségei vannak ilyen helyzetben a magyar adósnak. Jelen cikk célja, hogy gyakorlati áttekintést adjon a legfontosabb szabályokról és eljárási szempontokról.
A magyar jog szerint a külföldi választottbírósági ítéletek végrehajtása három egymást követő szakaszból áll:
- a külföldi választottbírósági ítélet elismerése és végrehajthatóvá nyilvánítása végrehajtási tanúsítvány (exequatur) kiállításával;
- a végrehajtás elrendelése végrehajtható okirat (végrehajtási lap) kiállításával;
- a végrehajtás foganatosítása az önálló bírósági végrehajtó által.
Cikkünk röviden összefoglalja a külföldi választottbírósági ítéletek magyarországi elismerésére és végrehajtására vonatkozó főbb szabályokat a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: „Vht.”), valamint a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1958. évi New York-i Egyezmény (a továbbiakban: „New York-i Egyezmény”) alapján.
2. A külföldi választottbírósági ítéletek elismerése és végrehajtása (exequatur eljárás)
2.1. Áttekintés
A magyar jog szerint az exequatur eljárás nemperes eljárás, és főszabály szerint az első döntést a bíróság ex parte, azaz az adós előzetes értesítése nélkül hozza meg.
Az eljárás az alábbi törvényszék előtt indítható meg:
- amelynek területén az adós lakóhelye/székhelye található, ennek hiányában;
- amelynek területén az adós vagyona található; vagy
- külföldi társaság esetén amelynek területén az adós fióktelepe vagy képviselete található.
A jogosult már ebben a szakaszban kérheti az adóssal szembeni végrehajtható okirat (végrehajtási lap) kiállítását, valamint biztosítási intézkedések elrendelését az adós vagyonára – ezt különösen akkor érdemes megfontolni, ha fennáll a vagyonelvonás veszélye.
Ahhoz, hogy a magyar bíróság kiállítsa a végrehajtási tanúsítványt, a külföldi választottbírósági ítéletnek az alábbi feltételeknek kell megfelelnie:
- a külföldi bíróság vagy választottbíróság határozatának elismerését és végrehajtását törvénynek, viszonosságnak vagy nemzetközi egyezménynek kell lehetővé tennie; és
- a külföldi határozatnak polgári vagy közigazgatási ügyben bíróság vagy választottbíróság által hozott marasztaló határozatnak kell lennie.
A végrehajtási tanúsítvány kiállítását követően a külföldi ítélet Magyarországon ugyanolyan joghatással bír, mint egy magyar bíróság által hozott ítélet. Amint a végrehajtási tanúsítvány jogerőre emelkedik, kiállítható a végrehajtási lap, ezt követően pedig a bírósági végrehajtó megkezdi a végrehajtást.
Tapasztalataink szerint a végrehajtási tanúsítványt jellemzően mintegy négy hónapon belül kiállítják. Bonyolultabb ügyekben azonban – különösen, ha a felek minden rendelkezésre álló jogorvoslatot igénybe vesznek – ez a folyamat akár több évig is elhúzódhat.
2.2. Elismerés és végrehajtás a New York-i Egyezmény alapján
A legtöbb külföldi választottbírósági ítélet magyarországi elismerésének és végrehajtásának jogalapja a New York-i Egyezmény. A 172 részes állammal – köztük az Európai Unió valamennyi tagállamával, valamint az Egyesült Államokkal, az Egyesült Királysággal, Izraellel, Kínával stb. – a New York-i Egyezmény kiszámítható és egységes nemzetközi keretet biztosít a végrehajtáshoz. Az alábbiakban elsősorban a magyar eljárás sajátosságaira térünk ki.
2.2.1. Az exequatur kérelemhez csatolandó iratok
A jogosultnak az exequatur kérelemhez az alábbi iratokat kell csatolnia:
- az állandó választottbíróság által kiadott, hitelesített ítéletmásolatot (ha az ítéletet állandó választottbíróság hozta), illetve az eseti (ad hoc) választottbíróság ítéletének közjegyző által hitelesített másolatát (ha az ítéletet eseti választottbíróság hozta);
- a választottbírósági megállapodás közjegyző által hitelesített másolatát; és
- ezen iratok hiteles fordítását.
Gyakorlati szempontból érdemes kiemelni, hogy a magyar bíróságok gyakran a fentieken túl további iratokat is bekérnek – például az ítélet adós képviselője részére történt kézbesítésének igazolását vagy cégkivonatot. Célszerű ezekre a kérésekre előre felkészülni, és a vonatkozó iratokat a késedelem elkerülése érdekében előre beszerezni.
Fontos, hogy a fordítást kizárólag hivatalos, illetve hiteles fordító – azaz az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda (OFFI) vagy magyar diplomáciai/konzuli képviselő – készítheti el. Más fordító által készített fordítást a bíróság nem fogad el.
Emellett az ítélet hitelesített/közjegyző által hitelesített másolatát, valamint a választottbírósági megállapodás közjegyző által hitelesített másolatát diplomáciai felülhitelesítéssel kell ellátni. Erre nincs szükség, ha az ítélet meghozatalának helye szerinti állam részes fele a hágai Apostille Egyezménynek (ebben az esetben elegendő lehet az Apostille tanúsítvány), vagy ha a származási állam és a végrehajtás helye szerinti állam közötti kétoldalú szerződés eltekint ettől a követelménytől.
2.2.2. Megtagadási okok
Még ha a benyújtott iratok megfelelőek is, az elismerés és végrehajtás megtagadható – a New York-i Egyezmény azonban szándékosan szűken határozza meg a megtagadási okokat.
A bíróság hivatalból (azaz fél kérelme nélkül) megtagadhatja a végrehajtást, ha:
- megállapítja, hogy a jogvita választottbírósági útra nem tartozhatott volna (arbitrabilitás hiánya);
- vagy az ítélet sértené a közrendet.
Ezen túlmenően az adós az alábbi megtagadási okokra hivatkozhat:
- a választottbírósági megállapodást kötő fél cselekvőképtelensége; a választottbírósági megállapodás érvénytelensége;
- az értesítés elmaradása vagy a tisztességes eljáráshoz való jog egyéb sérelme;
- a választottbíróság hatáskörének vagy illetékességének túllépése;
- a választottbíróság szabálytalan összetétele; hibás választottbírósági eljárás;
- az ítélet nem kötelező, vagy azt hatályon kívül helyezték, illetve felfüggesztették.
3. Az exequatur eljárásban igénybe vehető jogorvoslatok
Függetlenül attól, hogy egy fél a végrehajtási eljárás melyik oldalán áll, mindig érdemes alaposan felmérni, milyen eljárási eszközök állnak rendelkezésre – akár a végrehajtás elősegítésére, akár annak vitatására vagy késleltetésére. Az alábbiakban a legfontosabb jogorvoslatokat foglaljuk össze.
3.1. Fellebbezés
Az elismerést és végrehajtást engedélyező vagy megtagadó elsőfokú határozattal szemben egyfokú rendes jogorvoslatnak, fellebbezésnek van helye. Fontos, hogy a fellebbezésnek halasztó hatálya van: a végrehajtható okirat (végrehajtási lap) mindaddig nem állítható ki, amíg a másodfokú bíróság határozata jogerőre nem emelkedik. A fellebbezést a bíróság jellemzően a benyújtástól számított hat hónapon belül bírálja el.
A másodfokú bíróság a fellebbezést főszabály szerint tárgyaláson kívül bírálja el; szükség esetén azonban tárgyalást tarthat, vagy írásbeli nyilatkozatot kérhet a felektől.
3.2. Rendkívüli jogorvoslat (felülvizsgálat)
A jogerős másodfokú határozattal szemben további rendkívüli jogorvoslatként felülvizsgálati kérelem terjeszthető elő a Kúriához. Erre két okból kerülhet sor: (i) az ügy érdemére kiható jogszabálysértés, vagy (ii) a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés esetén.
A felülvizsgálati kérelmet a másodfokú határozat közlésétől számított 60 napon belül az elsőfokú bíróságnál kell benyújtani.
4. Elévülés
A végrehajtás iránti jog érvényesítésének határidejére az alapul fekvő végrehajtandó követelésre irányadó szabályok vonatkoznak. Más szóval az elévülési időt nem a magyar eljárásjog, hanem a követelésre irányadó jog határozza meg. Az elévülést a bíróságok főszabály szerint csak a fél kifejezett kérelmére veszik figyelembe – az nem érvényesül automatikusan.
